/1880 - 1962/
A Luxembourg Párisban
Olaj, vászon
46x55cm
J.j.l.: Ziffer Sándor 1911 (vagy 1910)
Vakrámán felirat: 80, (89.)
Vakrámán négyzet alakú raglap: 80
A kép hátoldalán kör alakú raglap: 565526
Kiállítva:
- Csoportos Kiállítás, Művészház, Budapest, 1912. február 2‒18.,
Ziffer Sándor A Luxembourg Párisban, katalógus szám 80.
Feltehetőleg kiállítva:
- Salon d’Automne, Őszi Szalon 1911. október 1. – november 8. Párizs,
1739 Ziffer Sándor Luxembourg (Vue de la terrasse), p /Luxembourg (Kilátás a teraszról)/ címen
- Nagybánya Jubileumi kiállítás, 1912. augusztus 1-31.,
Ziffer Sándor Luxembourg Párisban címen
Előszó – A magyar modernizmus
A századforduló után alkotó magyar képzőművészek megítélése a 2000-es évek elejétől fogva gyökeresen megváltozott, ebben nagy szerepe volt a 2006-ban megtartott Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914 című nagysikerű tárlatnak a Magyar Nemzeti Galériában, majd a képek egyéves franciaországi körútjának, illetve 2010 és 2011 között a Nyolcak kiállításnak Pécsett és Budapesten a Szépművészeti Múzeumban. A Magyar Vadak című tárlat budapesti kiállítása után, 2008 nyarán kezdetét vette a Fauves Hongrois 1904-1914 című franciaországi kiállítás sorozat, CÉRET, Musée d’art moderne, majd a francia Vadak alapítójaként tisztelt Henri Matisse szülővárosában – LE CATEAU-CAMBRÉSIS, Musée departemental és végül DIJON, Musée des Beaux-Arts helyszíneken. A különleges tárlaton először voltak együtt a magyar és a francia mesterek munkái. Sophie Barthélémy, a dijoni tárlat kurátora elmondta, hogy „az eddig szinte ismeretlen magyar művek és a közismert francia alkotások együttes bemutatása azt az egyenrangú művészi párbeszédet idézi meg, amely száz évvel ezelőtt Párizs és Budapest között folyt. André Derain világhírű Hyde Park című festménye mellett először látható Czóbel Béla Parkrészlete vagy Ziffer Sándor Zongorázó nője mellett Henri Manguin hasonló témájú festménye.”
A kurátorok több éves lelkiismeretes munkájának köszönhetően, ezzel a kiállítással meghatározták a magyar modern festészet kezdeteit, s ez tovább erősödött és explicitté vált a Nyolcak esetében. Ennek köszönhetően reflektorfénybe kerültek az 1900-as évek elején alkotott avantgárd magyar művészek, akik inspirálódtak és együtt haladtak Párizsban a kor megannyi zseniális festőjével, s az új európai művészeti törekvésekkel. A századforduló után, a Párizst megjárt fiatal, tehetséges festők – többek között Czóbel Béla, Tihanyi Lajos, Ziffer Sándor, Márffy Ödön, Bornemisza Géza, Czigány Dezső, Berény Róbert, Galimberti Sándor, Rippl-Rónai József, Perlrott-Csaba Vilmos, Orbán Dezső, Pór Bertalan, – talán akkor még ők sem tudták, de létrehozták a „magyar modernizmust”.
Többek között a kiállított alkotások reprezentatív válogatásának is köszönhető, hogy a hazai műtárgypiacon megjelentek a magyar művészek, – 1905-1912 közé datált, – párizsi időszakához is köthető remekművei, s velük együtt új életműrekordok, eladási csúcsok születtek.
Czóbel barátsága és hatása Zifferre –
„akit mind Párizsba, mind Nagybányára Czóbel vitt el”
Ziffer Sándor 1880. május 5-én látta meg a napvilágot Egerben. 1894-ben az Iparrajziskola növendéke volt, majd 1895-ben a budapesti Iparművészeti Iskola díszítő-festő osztályába járt. Ziffer művészettörténész szeretett volna lenni, így 1900-ban Münchenbe utazott. A müncheni Akadémián Hans-Joachim Rauppnál tanult, majd Anton Ažbe magániskoláját látogatta. Rudnay Gyula javaslatára kezdett Hollósy Simonhoz járni, akit Fonyódra és Vajdahunyadra is elkísért. 1904-től Hollósy volt a mestere, s ez évben már kiállított a Könyves Kálmán Szalonban a többi tanítvánnyal együtt.
Czóbel és Ziffer barátsága 1904 őszén kezdődött Budapesten a Kairó kávéházban, mely már abban az időben jó nevű írók és művészek találkozóhelye volt. (A Kairó Kávéház szerdánkénti asztaltársaságából szerveződő fiatal művészcsoport, létrehozta a Szerda elnevezésű folyóiratot 1906-ban. Az újságban olyan kiváló írók, költők, irodalmárok és műkritikusok közöltek verseket és prózai írásokat, mint Gárdonyi Géza, Ady Endre, Kaffka Margit, Heltai Jenő, Hevesi Sándor, Molnár Ferenc, Fülep Lajos és Lukács György.)
„Czóbel útban volt Nagybányáról Párizsba. Ziffer Técsőről érkezett, Hollósy müncheni iskolájának nyári gyakorlatáról, azzal a megbízással, hogy a Könyves Kálmán művészeti intézet Nagymező utcai termeiben az iskola kiállítását megrendezze. A tárlat figyelemreméltó sikert hozott Ziffernek is, felfigyeltek rá, „jó sajtója” volt. Öt kiállított munkájából négyet festőművészek vásároltak meg.”
Az 1905-ös Salon d’Automne fauves termében Czóbel Béla is kiállított, ez volt a legelső bemutatkozása a Fauve-oknak, ami művészettörténetileg óriási jelentőséggel bírt, hiszen olyan nevekkel állított ki, mint Henri Matisse, André Derain, Maurice de Vlaminck és még sorolhatnánk. Czóbelnek párizsi tartózkodása hatalmas önbizalmat adott, s így hazatérve, próbálta átadni „Párizs üzenetét” az itthoni fiatal tehetséges képzőművészeknek.
A két művész következő találkozása 1906 tavaszán, Budapesten volt, s Ziffert egy szomorúbb, gondterheltebb időszakában találta Czóbel. Ziffer volt tanárát, Hollósyt még mindig nagyra értékelte és levélben egy találkozóra invitálta a Balaton kávéházba, ahol arra akarta kérni mesterét, hogy követhesse iskolájába, további korrigálás reményében. Hollósy anyagiak hiányában elutasította tehetséges régi tanítványát, ami mély nyomot hagyott az ifjú festőben. Ziffer 1906-ban, 26 évesen Czóbel Béla javaslatára a nagybányai művésztelepen kezdett festeni.
„Czóbel Párizsból érkezett, ahol a teleket töltötte, míg nyaranta 1902 óta Nagybányán dolgozott Iványi Grünwald Béla mellett. A két fiatal festő hamarosan összebarátkozott. A jelentős művészi és elméleti felkészültségű, de aggályos és nehézkes Ziffert a világot járt és hajlékonyabb Czóbel igyekezett meggyőzni, hogy már nincs szüksége iskolai tanulásra, önállóan kell dolgoznia, s magával vitte Nagybányára. Ziffer addig csak hírből ismerte a művésztelepet, bár egykori mestere, Hollósy alapította. …Czóbel kedvesen gondoskodott Zifferről; a „Hochstanz”-on vett ki számára szobát; ő maga a Fűrész utcában lakott, abban a házban, amely később Kádár Géza festőművész, majd veje, Vida Géza szobrászművész tulajdonába került. Együtt étkeztek, s beszélgetéseik során Czóbel a legújabb francia irányzatokat — a hivatalosan akkor még elrettentő példaként emlegetett Cézanne, Van Gogh, Gauguin, de főleg eszményképe, Matisse festészetét magyarázta. Ez utóbbiról valóságos „matissiádákat” zengett. Czóbel tucatnyi festményét is magával vitte — arcképet, csendéletet, akt-kompozíciót — „vastag színes körvonalak közé határolt, élénk pointizált színfoltokkal, a figurális részek rajzában sok jellemző erővel”. Hírverésével nemcsak fiatal festőtársaira hatott, hanem az ottani tanárokra is. Czóbel magatartásában is volt valami lázadó. Külön „kompániát” igyekezett kialakítani a fiatalokból, akik felfogásukban eltérnek majd az „ókoriak”-tól, ahogy a hagyományos nagybányai utat követő piktorokat nevezte.”
/Borghida István Dokumentumok, Czóbel és Ziffer/
Czóbel bemutatta a művésztelepen alkotó fiataloknak a „színes, plakátszerűen kiabáló” festményeit és ezzel felkeverte az állóvizet, aminek következtében megkérdőjeleződött az a művészeti út, amelyen haladtak ekkor Nagybányán, s ez kisebb feszültséget okozott mesterek és tanítványok között. Vita vitát követett, s kezdett kialakulni, hogy a festőművészek közül ki megy tovább a régi, beidegződött mezsgyén és ki indul el egy új, szabadabb, Párizsból ide hallatszó, ismeretlen, de annál vonzóbb művészeti úton.
„A negyedszázad előtti nagybányai művészélet nagy nevek lenyűgöző hatásával van telítve: Cézanne, Gauguin, Van Gogh – és a még nyugtalanabb élőktől: Picasso, Braque, Matisse tüzétől. (…) Párizs, mint a messzi ígéret földje ugrik közel az imént zsendülésbe szökellt, pompázó Nagybánya művészetéhez. Az „öregek” (mindannyian alig negyven körül), Ferenczy, Thorma, Grünwald, Réti: rosszalló fejcsóválással nézik a fiatalok eliramodását.”
/Bálint Rezső Visszaemlékezései/
Ziffer belső harcot vívott önmagával, hiszen festészete eddig Hollósy tanításán alapult, de Czóbel hatására megváltozott és elindult az új úton, s életművének legerősebb képeit festette a következő években Nagybányán és Párizsban egyaránt.
„…féktelen vérmérséklete is az erőteljesebb zengésű, keveretlen, tiszta színek szabadabb hangzásai s a keményebb, dekoratívabb formák grafikusabb vonalvezetése felé terelték. (Ez már az 1904-es Kiállításon is megmutatkozott.) Elmélyült kísérletekbe kezdett. Hónapokon át ecsetet sem vett a kezébe, csak rajzolt, jellemeket, mozdulatokat figyelt meg és sűrített egy-egy vonalba. Amikor Ziffer úgy érzi, hogy gyors rajzaiban már eluralkodik a rutin, újra ecsethez nyúl. Ezután a festésnél is elhagyja a részleteket a lényegretörő jellemzés érdekében, nagy felületek összefoglalására törekszik, lehetőleg két kiterjedésben, síkban, színeit felfokozza, így Czóbel közvetlen útmutatásai nyomán Matisse felfogásához jut közel.”
Belle Époque – Paris
A századfordulón kétségkívül Párizs volt a világ közepe és művészeti központja. Az itt megrendezett nyári olimpia és a két világkiállítás is emelte fényét, minek örömére felépítették és ünnepélyesen átadták 1889-ben az Eiffel-tornyot, 1900-ban pedig a párizsi metrót. A dinamikus és tündöklő Párizshoz a századelőn semmi nem volt fogható, mágnesként vonzotta a fiatal művészeket szerte Európából. A magyar művészek számára is ez a nyüzsgő, szakadatlanul fejlődő és nyitott város jelentette az oxigént, a művészi szabadságot, az adrenalint. Bartók Béla, Ady Endre és számos magyar festőművész is a francia fővárosba utazott inspirációért. Párizs volt a magyar modernizmus bölcsője, a fiatal művészek szellemi permanens mozgatórugója.
„Mi ennek a csodálatos vonzásnak a titka? … A nagy francia elmék iránti kegyelet teszi-e Párizst olyan vonzóvá, hogy szerelmesen gondol reá minden művelt ember, a japáni diák és a pesti kabaréköltő? Múzeumainak páratlan gazdagsága, mondén életének gyönyörei, mulatóinak bizarr ledérsége, a boulevardok tarka tömegeinek hullámzása, vagy a régi negyedek poétikus romantikája, parkjainak és temetőinek édes-bús hangulatai azok a sajátságai, amelyek szerelmesévé teszik az idegent? … Párizs csodálatos varázsának titka az a harmónia, amely abban a nagy egészben, emberekben és kövekben, amit Párizsnak nevezünk, megnyilvánul. Párizs színeit, hangulatait, emlékeit, tradícióit, a múlttal elvegyülő jelenét egységes kompozícióvá varázsolta a legnagyobb stílművész, a francia géniusz, az a gall-római szellem, amely két évezreden át megőrizte páratlan eredetiségét.”
/Orbók Attila Párizs élete, 1927/
A Szajna-parti metropoliszban, a divat fővárosában pezsgett az éjszakai élet, a kabarékkal, a Moulin Rouge revüjével, táncosokkal. A mámorító Párizs, a szabadság városát testesítette meg a művészek körében, akik leginkább a Montmartre és a Montparnasse városrészekben élték bohém életüket. A Belle Epoque időszakában egyszerű bérházak, kocsmák és bisztrók álltak itt, melyeket még a fiatal, nélkülöző költők, írók, festők is megengedhettek maguknak, s ha nem volt pénzük, legtöbbször alkotásaikkal fizettek, a vendéglősöknek, fogadósoknak. A francia nagyváros impulzív művészeti élete, csábító parfüm, kávé és abszint illatot árasztott magából, ragyogtak fényei és minden pillanatban valami újjal, érdekessel, szokatlannal szolgált. A századelőn szerte a világból érkeztek Párizsba a szárnyaikat bontogató művészlelkek, hogy lássák a fény, a művészet és a szépség városát.
Az avantgárd művészek több helyen találkoztak, így például a ma már világhírű Café Le Dôme kávéházban, a Boulevard du Montparnasse 108-ban, vagy a Café de la Paix-ban, a Closerie des Lilas étteremben és a La Rotonde kávéházban. E helyeken szinte mindennapos vendégek voltak a kortárs francia írók, költők és képzőművészek is, Jean Cocteau, Baudelaire, Verlaine, Manet, valamint az École de Paris köréhez tartozó festőművészek. A Párizst megjárt magyar művészek, költők, zeneszerzők, festők – többek között Ady Endre, Bartók Béla, Czóbel Béla, Tihanyi Lajos, Ziffer Sándor, Perlrott Csaba Vilmos, Czigány Dezső, – is előszeretettel látogatták a múzeumokon, kiállításokon kívül a társasági élet színtereinek számító kávézókat, s ezekről levelezések, naplófeljegyzések és fotók is maradtak fent.
A 20. század elején alapvetően megváltoztatták a művészetről alkotott képet, illetve magát a művészetet a fiatal, szabadgondolkodású képzőművészek: André Derain, Amedeo Modigliani, Pablo Picasso, Sonia és Robert Delaunay, Marcel Duchamp, Raoul Dufy, Moïse Kisling, Fernand Léger, Chaim Soutine, Tsuguharu-Léonard Foujita, Maurice Utrillo, Maurice de Vlaminck, Ernst Ludwig Kirchner, Hans Arp, Georges Braque, Marc Chagall, Giorgio de Chirico, Juan Gris, Natalja Szergejevna Goncsarova, Oskar Kokoschka, Karl Schmidt-Rottluff és az ekkor itt alkotó magyar kolónia is, Ziffer Sándorral együtt.
Ziffer első párizsi útja – Matisse dicsérő szavai
„Ekkoriban, azaz 1905-06-ban már többen megfordultak Párizsban, így pl. Czigány Dezső, Mikola András, Bornemisza Géza, Boromisza Tibor, Perlrott Csaba Vilmos, Ferenczy Valér, tehát bármennyire is sokkolóak voltak Czóbel „kiabáló” képei, lényegében kialakult a közeg, létezett az a kis csoport, amely rezonálni tudott az új szellemiségre. Czóbel valóban „felmutatta” műveit, hogy utána többet ne forduljon meg Nagybányán, a „neós” lendület kiteljesítése az expresszionizmusnak elkötelezett Ziffer Sándorra maradt, akit mind Párizsba, mind Nagybányára Czóbel vitt el. …Ziffer volt az erős színhatásokkal dolgozó festőiség következetes művelője. Az óraszerkezetnek – amit Czóbel szinte jelképesen elindított – a továbbiakban Ziffer lett a gépmestere.”
A 20. század elején Czóbel Béla a leghíresebb magyar festőnek számított Európában, így érthető elementáris hatása a fiatal magyar festőkre. Czóbel jó kapcsolatban volt a kor meghatározó művészeivel, többek között Picassóval, Modiglianival és Matisse-szal is. Gertrude Stein Rue de Fleurus 27. szám alatti szalonjában minden szombaton összegyűlt a párizsi modern művészeti elit, köztük a kor leghíresebb írói, költői, festői. Alice B. Toklas önéletrajzában többször említést tett az avantgárd hajnalán Párizsban élő és dolgozó magyar művészekről, melyben Czóbelt többször megemlíti.
Ziffer amikor Nagybányáról megérkezett Párizsba, pár héttel Czóbel után, a Montparnasse-on bérelt műteremlakást, mint ekkor megannyi kortársa. 1906-ban az Őszi szalon második Fauves kiállítását rendezték, ahol láthatta, Manguin, Derain, Marquet és Henri Matisse munkáit is. Ziffer Sándor bejegyzett címe 1907 tavaszán, 4 Boulevard Pasteur, Paris.
Európa kulturális központjában megnézhette a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselőinek alkotásait, Van Gogh, Cézanne és az 1903-ban a Marquises-szigeteken elhunyt Gauguin nagyszabású emlék-kiállítását is. Matisse önálló tárlatát is látta Druet galériájában.
Czóbel párizsi élménybeszámolóiból, hallomásból már ismerte az Őszi Szalon néven elhíresült kiállítást, Ziffer most személyesen is beléphetett az óriás méretű tárlatra. A sok műalkotáson kívül, rengeteg kíváncsi látogató is tolongott a termekben, akik kritikusan véleményt formáltak, hiszen a modern remekművek még mindig borzolták a kedélyeket. A Fauves teremben ekkor már előkelő helyett kaptak Czóbel Béla színes alkotásai, de Ziffer Nagybányáról már ismerte néhány fauves munkáját, így nem lepődött meg a látottakon.
„Czóbel munkái már gondoskodtak arról, hogy meglepetés ne érjen, tehát nem fordult ki a világ a helyéből, amikor a Salon d’Automne kiállításán megláttam a vadak termét.”
/Borghida István Ziffer Sándor művészetének kialakulása. Korunk 1959. 8. 1182./
„Néhány héttel később Ziffer is követte, megnézte a tárlatot, és közvetlen élmények alapján montparnasse-i műtermében Körmendi Frim Jenő festőművésszel, tükör előtt, kettős” önarcképbe kezdett. Közben összeveszett Frimmel, levágta és megsemmisítette a kép felét, s a megmaradt, befejezetlen önarckép-részt beküldte az Artistes Indépendants kiállítására. A csaknem két dimenzióra redukált, alig néhány színben, dekorativen felfogott és remekül jellemzett portré határkő Ziffer művészi fejlődésében, az első, de nagyon komoly lépés az új úton, amelyen éppen Czóbel hatására indult el. Jellemző, hogy Matisse, aki tagja volt a tárlat rendezőbizottságának, kedvtelve nézegette Ziffer képét: — Végre egy jó munka a sok szemét között! — mondta, majd ő maga választott megfelelő, szembetűnő falat számára, mesélte még akkor az éppen jelenlévő Pór Bertalan, illetve később Czóbel.”
/Borghida István Czóbel Ziffer dokumentum/
Ziffer Sándor (Alexandre) 1907-ben a Salon des Indépendants kiállításon három művel vett részt, ebből egyik a Borghida István által említett kettévágott kettős portré. Ziffer önarckép-része, Portrait du peintre címen, 5127. számon szerepelt, melyet Henri Matisse elismerően méltatott és saját maga keresett megfelelő helyet számára, a közel 1500 művet felvonultató nagyszabású tárlaton a Serres du Cours la Reine-ben. Ez volt a 23. Függetlenek Szalonja, mely március 20-tól április 30-ig volt nyitva a művészetkedvelő nagyközönség előtt, ahol rajta kívül más magyar festőművészek is bemutatták alkotásaikat, többek között Berény Róbert is hat képpel szerepelt.
Nagybánya
1907 tavaszán Ziffer hazatért Párizsból Nagybányára. Festészete felszabadult, képei kiszínesedtek, s már a francia könnyedség járta át őket. A tényleges látványtól gyakran elrugaszkodó hullámzó formákkal és vad színekkel újítja meg festészetét. Nagybányáról többször elutazott Budapestre, ahol megnézte a Nemzeti Szalonban Gauguin és kortársai, illetve a Modern francia mesterek című kiállításokat. 1908-1911-ig tagja volt a Szinyei Merse Pál által vezetett MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) művészcsoportnak. Nagybányán festett képeit rendszeresen bemutatta a budapesti kiállításokon, valamint a MIÉNK erdélyi vándorkiállításán is. Ziffer első kiállításukon, 1908-ban is szerepelt képeivel, majd az 1909-es kolozsvári és nagyváradi bemutatókon többek között Czigány Dezsővel, Czóbel Bélával, Tihanyi Lajossal, Perlrott Csaba Vilmossal és Márffy Ödönnel állított ki Bölöni György szervezésében.
1910-1911 – Ziffer második párizsi útja – „…csak az a piktúra ér valamit, amit a művész őszintén magából ad”
Párizs még mindig sokakat sarkalt arra, hogy elutazzanak az „ígéret földjére”, lelkesítő közegben alkothassanak és ezzel művészi ambícióikat és álmaikat beteljesítsék. A művészek a párját ritkító múzeumi anyaggal és a számtalan kiállítással szívták magukba az inspirációt és a tudásanyagot, ami ösztönözte és motiválta is őket. Ziffer Sándor második és egyben utolsó Párizsi útjára 1910 őszén került sor.
A Luxembourg palota hosszú épületének egyik oldalán egy grandiózus park, a Luxembourg kert található, a másik oldalán pedig a Rue de Vaugirard fut végig. 1910 karácsonyán Ziffer párizsi címe, 30. Rue de Vaugirard, mely a Luxembourg palota másik oldalán helyezkedett el. Az épület a 19. század végén épült, s az 1889-es Párizsi Világkiállítás üveg-csarnokainak és bemutató pavilonjainak felhasználható elemeit építették be, hogy nagyméretű osztott ablakok adják a fényt. A Rue de la Grande Chaumière-n illetve a Rue Champagne Première-n szintén ilyen konstrukcióban épített házak álltak.
Ziffer miután feleségül vette 1910-ben a Nagybányán dolgozó, berlini Käthe Beckhaus festőnőt, elutaztak Párizsba, ahova felesége édesanyja is velük tartott.
Ziffer szűkszavú önéletrajzából, illetve Borghida Istvánnal történt beszélgetésekből kevés konkrét információ áll a rendelkezésünkre az 1900-as évek első két évtizedéről. Boromisza Tibornak küldött leveleiben számolt be nehéz anyagi helyzetéről és a nagybányai jubiláris kiállítás előkészületeiről érdeklődött.
„Kedves Boromisza barátom! Isten látja a lelkem, már rég nekikészültem, hogy írjak neked, de okok, amiket nem akarok szószerint kiírni, folyton hátráltattak. A legfőbb az, hogy a heteimet korántsem találom azoknak a mézesheteknek, amelyek állítólag minden jónevelésű fiatal házaspárnak legalább az első időkben kijutnak. Ellenkezőleg, van keserű napom több, mint a házasságom előtt bármikor volt. …Minden dolgot, amire szükségem van, beleértve a lakást, kosztot, festéket stb. nékem kell beszereznem… Igy persze az ördög élvezi Párizst és nem én! Alig dolgozom önállóan, inkább kopirozok a Louvreban, de nem nagy kedvvel. …/Párizs, 1910. XII. 26./
/Borghida István Két levél Boromisza Tibor hagyatékából/
Az 1910-1911 közötti külföldi út, nászútként is felfogható lett volna, de a párizsi tartózkodás, Ziffernek sok munkával telt. Megélhetésük miatt kénytelen volt múzeumi műveket is másolni, majd azokat hazaküldve értékesíteni. A kiegyensúlyozott alkotómunka lehetőségét idősebb felesége hozománya alapozta volna meg, de ennek hiányában, nem volt nyugodt lelkiállapotban, s gondterheltté vált. Azok az avantgárd festőművészek, akik nem álltak be a sorba, hanem szárnyaltak az önmegvalósítás útján és merték kifejezni önmagukat a 20. század elején, új szemléletű képeikkel, modernségükkel kötéltáncot jártak. Számukra nem volt ideális a házasság intézménye, hiszen kiszámíthatatlan volt a bevétel és még külföldiként a lakhatás összege sem volt elenyésző.
Párizsban idővel anyagi helyzete jobbra fordult. Boromiszának írt későbbi levelében, már elégedett, nyugodt és motivált volt, rátalált saját művészi hangjára. Ziffer megtalálta az utat, s ennek eredményeképpen, remekműveket köszönhetünk második párizsi periódusának.
„… az a szerencsém, hogy bírok dolgozni, sőt amint érzem, haladok is. …csak az a piktúra ér valamit, amit a művész őszintén magából ad. Minden egyéb: humbug, színház, szemfényvesztés és rövid ideig tart csak az élete.”
Ziffer műteremlakása a Luxembourg kert mögött – Jardin du Luxembourg
Párizs bővelkedik patinás kertekben, parkokban, nagyobb erdős zöld területekben. A francia fővárosban a Luxembourg kerten kívül, több mint 400 park található, melyek háromezer hektáron terülnek el és több mint 250 000 fát számlálnak. A híresebbek közül néhányat megemlítve, Bois de Boulogne, Bois de Vincennes, Parc du Champs-de-Mars, Parc de la Butte-du-Chapeau-Rouge, Jardin du Palais Royal, Jardins du Trocadéro, Jardin des Tuileries és még sorolhatnánk.
Párizs legszebb kertje, a közel 400 éves múltra visszatekintő hangulatos Luxembourg kert még ma is gyönyörrel tölti el az ide látogatókat. A történelemmel és művészettel átszőtt atmoszféra, nyugodt és ideális környezetet biztosít a kikapcsolódásra -, romantikára -, szabad levegőre -, természet közelségére vágyóknak, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. A 25 hektáros gondozott kert évszakoktól függetlenül, szinte mindig zsúfolásig megtelik. Virágok, szobrok, szökőkutak, szabadtéri kávézók jellemzik ezt a kis oázist Párizs szívében.
Medici Mária, (IV. Henrik özvegye és XIII. Lajos király régense), 1614-ben palotát építtetett Párizsban. A királynő firenzei származású volt, ezért az épület mintája, a Firenzében található Pitti-palota lett. Megvásárolta a Luxembourg Hotelt (ma Petit Luxembourg palota), François de Piney-Luxembourgtól és megkezdte az új palota építését Salomon de Brosse építész vezetésével. Ezután megbízta Tommaso Francini-t a munkálatok irányításával, hogy felépítse álmai firenzei kertjét, mely gyerekkorát idézi, s 2000 szilfát ültetett az épületet körülvevő nyolc hektáros területre. Amikor Medici Mária úgy döntött, hogy elhagyja a Louvre-palotát, erre a területre gondolt, itt mutatták be színpadiasan a vadászatot a fiatal XIII. Lajosnak, akinek a kedvéért vaddisznókat engedtek szabadon a kertben. Medici Mária Párizsba hívta Peter Paul Rubenst, aki tizenhárom festményt készített a királynő életének főbb mozzanatairól. Az eredeti kerthez, 1630-ban további földet vásárolt, a területet kiterjesztette harminc hektárra, majd Jacques Boyceau-re bízta, aki a Tuileries királyi kertjének és a Versailles korai kertjének gondviselője volt.
A közel 400 év alatt, több uralkodó dönthetett a Luxembourg kert sorsáról, s mivel fennhatóságuk alá tartozott, így néha területeket vettek el belőle vagy tettek hozzá. Ami az idők kezdete óta fennmaradt, az a kert teraszos tagoltsága. A régi, leromlott állapotú szobrokat felújították vagy újakat helyeztek el, gondosan megtervezve azok helyét. Alphonse de Gisors új narancsházat is építtetett, míg I. Napóleon vágya az volt, hogy a kert a gyerekeké legyen, ezért kioszkokat állított fel, játékokkal. Később a Rue de Vaugirard kiszélesítése miatt 1845-ben Gisors újjáépítette a Luxembourg palota és a Petit Luxembourg közötti épületeket.
Az 1900-as években már fotók örökítették meg a gyerekeknek szánt játékos kecskefogatokat, melyek híressé váltak és csak az ötvenes évek derekán szűntek meg. Salvador Daliról is van a Luxembourg kertben egy vicces, kecskefogatos archív fénykép.
A Luxembourg kert nagy részét kavics és zöld gyep borítja, a kert közepén egy nyolcszögletű szökőkút helyezkedik el. A medence körül az emelt korlátos teraszokon a Jardin du Luxembourg egyedülálló szoborsorozatnak ad otthont, 102 szobor található itt, királynőkről, híres emberekről, zeneszerzőkről, többek között látható Bretagne Anne, Margot királynő, Szent Geneviève, Stuart Mária, Beethoween, Rodin Stendhal szobra vagy Bartholdi Szabadság-című alkotása is. A délnyugati sarokban alma- és körtefaültetvények, valamint a Théâtre des Marionnettes (Bábszínház) található. 2022-ben a Luxembourg kert elérte a rekord látogatottságot, 6,2 millió látogatóval. A kert fennállása óta, sok művészt, festőt, zeneszerzőt, fotóst is megihletett, buja növényzetével, szobraival, épületeivel és számos híres filmforgatás helyszínéül is szolgált. /A három testőr, George Sidney és Gene Kelly (1948), Jean-Paul Le Chanois Nyomorultak, Jean Gabinnal (1957), Roman Polanski A bérlő (1975), Lupin, George Kay és François Uzan (2021)./
Wanted? – avagy a keresett és nem keresett, kimagasló kvalitású festmények felbukkanása
Az elmúlt években előkerült néhány lappangó festmény, melyeket a művészettörténészek és galériák, legtöbbször archív fotók alapján kerestek és ennek a kutatómunkának az eredményeképpen a monográfiák egyre teljesebbek, pontosabbak. Kimagasló művészeti értékmentő munkájuk ösztönzőleg hat minden művészetszerető emberre. Viszont nem lehet a kicsivel több, mint száz évet meg nem történtté tenni. A vérzivataros 20. század sajnos nem tette lehetővé, hogy egy-egy életmű hiánytalanul fennmaradjon. Szerencsés esetben a keresendő festményekről találunk kiindulópontot, egy dokumentumot, esetleg fénykép volt róla, vagy levélben, korabeli újságcikkben, kiállítási katalógusban szerepelt. Ziffer Luxembourg kertben megfestett remekművét kiváló művészettörténeti könyvekben, tanulmányokban említették. Fotó nem maradt fent a festményről, ezért felbukkanása csodaszámba ment volna.
Ziffer Sándor A Luxembourg Párisban című festménye nem felhívás alapján került elő.
- október 12-től 2020. február 2-ig volt látható a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Deák Gyűjteményében, Ziffer Sándor műveiből válogatott nagyszabású kiállítás Van, aki marad… címmel.
„…jelentős szempont, hogy mennyire van egyben, illetve szétszóródva az adott életmű. Ziffer-munkákról tudunk legfontosabb működési helyén, Erdélyben, természetesen Magyarországon, de emellett jutott bőven az alkotásaiból Németországba és Franciaországba (hiszen tanult, illetve dolgozott Münchenben, Berlinben, Hamburgban, majd Párizsban), sőt Izraelben is.”
Ugyancsak fontos szempont, hogy az életmű mekkora része lappang, azaz van egy adott pillanatban ismeretlen helyen, ahonnan szerencsés esetben mégiscsak elképzelhető a felbukkanása. Czóbel Béla Franciaországban készült korai festményeinek jó részét például csak leírásokból, esetleg korabeli fotókról ismerjük. …Ziffertől azonban nemigen ismerünk ilyen lappangó műveket.
Végezetül az sem mindegy a piac szempontjából, hogy az adott alkotóról milyen szakirodalom áll rendelkezésre, vagyis hogy mennyire tisztázott, dokumentált az életmű. Zifferről ma gyakorlatilag csak az említett, a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál 1980-ban megjelent kismonográfia létezik, ráadásul az is egy eredetileg 1968-ban románul megjelent kötet – némileg kiegészített-bővített – „magyarítása”, vagyis gyakorlatilag egy több mint fél évszázada született munka. Márpedig Ziffer Sándor igazán „megérdemelne” egy új, korszerű, alapos, a ma ismert-elérhető műveit a lehető legpontosabban dokumentáló nagymonográfiát és életmű-katalógust. …Monográfusa, az erdélyi művészettörténész, Borghida István (1918–1982) a művészről írt könyvében ezerötszáz darabos életműről beszél; Szűcs Erzsébet művészettörténész, a mostani fehérvári tárlat kurátora pedig a köz- és magángyűjteményekben őrzött, illetve az elmúlt években a műkereskedelemben megfordult Ziffer-képekből háromszázhetven darabos válogatást tudott összeállítani, és a kiállításban fotókkal illusztrálva tablókon bemutatni.”
/Martos Gábor Az erdőkön innen és túl… 2019 Ziffer Sándor székesfehérvári kiállítás/
A Ziffer oeuvre legerősebb, hiányzó gyöngyszemei, pont a korai, párizsi korszakának remekművei, melyekből csak néhány darabot ismertünk eddig. A most felbukkant festmény eggyel növelte ennek a korszaknak a repertoárját.
Ziffer párizsi műremeke pihent egy utólagos Rónai szignó és egy régi üveg alatt…
A festmény egy jó nevű vidéki orvos és családja tulajdonában volt körülbelül az ötvenes évektől. A családfőtől megtudtuk, hogy édesanyja művészetszeretete miatt vásárolták meg, egy figyelmükbe ajánlott képkereskedőtől a „Rónai” festményt. A kép költözésről költözésre ment velük, értékéről annyit tudtak, hogy „valószínű sok, hiszen egy Rippl-Rónai”. Kollégámmal, amikor a dombos részen elhelyezkedő gyönyörűen rendben tartott családi házhoz értünk, még nem sejtettük, hogy a magyar művészettörténet egy rég nem látott gyöngyszemét találjuk meg. Az átküldött fotókon láttuk, hogy egy nagyon jó kezű piktor alkotása, az időszakot is belőttük 1910 körülire és azt is tudtuk a képet nézve, hogy nem Rippl-Rónai.
A kedves beinvitálás után a nappali asztalán megpillantottuk a képet, majd vizsgálni kezdtük. Miután engedélyt kértem a tulajdonosoktól, hogy a keretből kivegyük és üveg nélkül is megtekintsük, kivittük a napsütötte teraszra a festményt. A védőüveghez a kép felöli oldalon, nem mertek nyúlni, így az évtizedek alatt itt-ott foltos lett és sem a színek, sem a részletek nem látszottak annyira. Szinte levegőt kapott, fellélegzett a festmény, nekünk viszont egyre jobban állt el a lélegzetünk. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb színes részletek bontakoztak ki a szemünk láttára. Hálásak voltunk a pillanatért, hogy részesei lehettünk. A napfényben állva a színek kontúrjai kezdtek élesedni, elválni. A bordós utólag rápingált Rónai szignó alatt és a balusztrád elemei között megpillantottam a fekete színnel írt, jól ismert, enyhén dőlt, szálkás Ziffer Sándor aláírást. Együtt örültünk a családdal, felejthetetlen pillanat volt. Később megbeszéltük a részleteket a restaurálásról, keretezésről illetve a kutatásról, a kép tanulmányáról valamint a publikálásáról, melyet ezúton is köszönünk nekik.
A párizsi Őszi Szalon kiállítása – Ziffer Sándor Luxembourg (Vue de la terrasse, Kilátás a teraszról)
„A Salon des Indépendants, azaz a Függetlenek Szalonja mintegy két évtizeddel a fauve mozgalom születése előtt, 1884-ben jött létre avval a céllal, hogy a tehetséges kezdő vagy külföldi…művészek előtt is megnyissa kapuit, és biztosítsa számukra a kiállítás lehetőségét. Azaz szembefordult az olyan hivatalos szalonokkal, mint például a Salon de la Société Nationale des Beaux-Arts, A Függetlenek Szalonjának legfőbb vonzerejét az jelentette, hogy nem volt zsűri, amely elutasíthatta, illetőleg megszűrhette volna a kiállításokra beküldött műveket.”
„A párizsi Salon d’Automne két évvel a fauvizmus csoportos bemutatkozása előtt, 1903-ban született, azzal a céllal, hogy a korszak modernebbnek tartott művészei is érvényesülhessenek, s törekvéseik világosan elkülönüljenek a konzervatív szalonoktól. Alapítója, Frantz Jourdain arra törekedett, hogy az újítókat – legyenek azok képzőművészek vagy iparművészek – a közös elképzelés érdekében egyesítse. … A műveket egy olyan zsűri választotta ki, amelyet évenként megújítottak. … Az első szalon 1903-ban még kénytelen volt a Petit Palais nedves alagsori helyiségeivel beérni, de a siker olyan nagy lett, hogy 1904-ben már a Grand Palais fogadta a műveket a jelentős kiállításnak megfelelő, reprezentatív körülmények között. … A siker nem kizárólag a fiatal művészek fellépésének, hanem legalább annyira a nagy mesterek tárlatainak volt köszönhető. …Első alkalommal Paul Gauguin nyolc művét állították ki néhány hónappal a művész halála után… Auguste Renoirnak, Odilon Redonnak, Toulouse-Lautrecnek és Cézanne-nak a tiszteletére rendeztek a szalonon belül önálló kiállítást.”
/Passuth Krisztina A párizsi szalonok magyar művészei – Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914/
Mindkettő tárlat nagy figyelmet kapott Párizsban, de a szárnyait bontogató modernizmus miatt, az Őszi Szalon már a kezdetektől fogva az egyik legjelentősebb avantgárd helyszín volt Párizsban, hiszen itt volt látható a Gauguin kiállítás és a fauve-oknak is ők adtak helyet.
Ziffer Párizsban 1911-ben két nagy kiállításon is részt vett alkotásaival.
A XXVII. Salon des Indépendants, a Függetlenek Szalonja 1911. április 21. – június 13. között megtartott tárlatán öt festménnyel szerepelt. Ebből ma teljes bizonyossággal kettő azonosítható, a Kilátás az udvarunkra című (magántulajdon), illetve a Hajók a Szajnán című (MNG) festmények.
A IX. Salon d’Automne, az Őszi Szalon 1911. október 1. – november 8. közötti kiállításán pedig négy festménnyel vett részt. Ezek közül a festmények közül eddig nem került elő egy sem.
A francia nyelvű katalógusban „ZIFFER (Alexandre). Hongrois. – Nagybania” alatt a következő tételek vannak felsorolva:
- 1736 Luxembourg (après-midi), p /Luxembourg (délután)/
- 1737 Nature morte, p /Csendélet/
- 1738 Bords de la Seine, p /Szajna-part/
- 1739 Luxembourg (Vue de la terrasse), p /Luxembourg (Kilátás a teraszról)/
Mivel a kiállítás katalógusa nem tartalmazott az egyes képek mellett több adatot (méret, jelzés, fotó pedig egyik képről sem volt), így a címeken kívül egyedül a rövidítés címjegyzéke áll még rendelkezésünkre, melyből kiderül, hogy Ziffer mind a négy beadott alkotása olajfestmény volt, „p” (peinture) jelzéssel. Két Luxembourg kert témájú festményt állított ki, melyeket egyrészt ő is színvonalasnak tartott, másrészt a zsűri is beválogatta a tárlatra. Jelen festményünkre rápillantva, mindkét alcím elfogadható lenne, de csak az egyik kép valószínűsíthető, a 1739 Luxembourg (Vue de la terrasse), p /Luxembourg (Kilátás a teraszról)/. Egyrészt a park jól ismert, s már a megépítése óta terasznak hívott emelt részéről, a Luxembourg kert „teraszáról” készítette el Ziffer a képet, melyen a „kilátást” tárja elénk. A kép két szereplője is a teraszról gyönyörködik a látványban. Ezen a kiállításon ennek az egy képnek lehet esélye, hogy jelen képünkkel megegyezett. A másik kép, az 1736 Luxembourg (après-midi), p /Luxembourg (délután)/ nem jöhet szóba, ezt pedig későbbi kiállítási adatokkal lehet alátámasztani, melyet a tanulmány következő, VI. Csoportos Kiállítás, Művészház, Budapest, 1912. február 2‒18., Ziffer Sándor A Luxembourg Párisban, katalógus szám 80. című fejezetében részletesebben kifejtek. Ziffer Sándor A Luxembourg Párisban című képe biztos, hogy Párizsban a Luxembourg kertben készült, viszont nem bizonyítható, hogy kiállította az Őszi Szalonon. Az 1911-es Salon d’Automne kiállításon nem kisebb nevek szerepeltek Ziffer Sándor mellett, mint Metzinger, Fernand Léger, Marcel Duchamp, František Kupka, Alexander Archipenko, Joseph Csaky, akik a 7-es és 8-as teremben, kubista alkotásaikkal hívták fel magukra a figyelmet, majd a következő évben már kiállított Modigliani is. A kép útja Párizsból először egy budapesti kiállításra vezetett.
Ziffer Sándor (1880 – 1962) A Luxembourg Párisban
Ahogy Ziffer Sándor festményén, úgy a korabeli képeslapokon is látszik, hogy a századforduló körül igazi pompájában tündökölt a Luxembourg kert. Hatalmas kocka balkonládákban pálmafákat hozattak, hogy az egzotikus növényekkel még fényűzőbbé tegyék a patinás kertet. Ziffer Sándor A Luxembourg Párisban című festményének előadásmódja erőteljes, lendületes, modern fotókivágásban ábrázolja a parkrészletet. A világos hideg rózsaszínek vegyülnek a zöldes szürkékkel, s fényként villannak meg Párizs leghíresebb kertjének balusztrádján. Ziffer a Luxembourg kert teraszáról, a „balkonról” készítette festményét, jól látható a kép bal és jobb oldala között a szintkülönbség. A legtöbb mai és korabeli fényképen a parkban felül az úgynevezett teraszokon, – melyek az épület kivételével, körbe ölelik a vizet, – székeken pihenőket, olvasó embereket, nézelődőket lehet látni. A tér közepe felé haladva, egy szinttel lejjebb, a nagy balkon ládák mellett andalgó párok sétálnak és gyerekek játszanak. Ez száz évvel ezelőtt sem volt másképpen. Ziffer nagyobb ecsetvonásokkal ragadja meg a pillanatot, a színei, a formái, gyors és zseniális munkáról árulkodnak. A jellegzetes balusztrád formája az előtérben jól érzékelhető, a helyszín könnyen felismerhető, a sötétszürkés színekben a fehérrel és a feketével elnagyolva, lezserül árnyékol. A korlát jobbra kanyarodó ívének folytatása viszont már szinte csak egy leegyszerűsített fehér csík, mely felett minimális lila, fehér, rózsaszín színfoltok, mintha támaszkodó emberek lennének, alatta pedig élénk piros ecsetfoltokból álló virágágyást látunk a rézsútos zöld fű tetején.
A kép előadásmódja lehengerlően modern, atmoszférája kellemes, szinte bevonzza a nézőt a parkba. A végtelenül dekoratív képen Ziffer erőteljes kontúrokkal, merész színekkel építette fel a kompozíciót. Életművének ez az új gondolatokra nyitott, progresszív szakasza a legfontosabb. Széles, expresszív ecsetkezelésével is a konzervatív eszmék ellen tette le a voksát. Ziffer Sándor A Luxembourg Párisban című alkotás szerkezeti vázát a fák függőleges vonalai adják, illetve a vízszintes tengelyt adó korlát íve a virágtartókkal. A kép jobb oldalán az égig magasodó, a képtérbe be sem férő egzotikus pálmafát, gyors, lendületes, nagyvonalú gesztusokkal, mélyzöld színekkel rakja fel vásznára. A festmény bal oldalán egy szürke épület részlete, talán a Petit Luxembourg egyik kéménye és kékes ablaka fedezhető fel, ahogy sejtelmesen kivillan a fák világosabb zöld koronája mögül. Ziffer remekművét nézve, rögtön eszünkbe jut Tihanyi Lajos Pont St. Michel 1908 című műve, mely ugyanebben a korban, szintén Párizsban, hasonló rózsaszínekkel is operál.
„A rózsaszín, – Kemény Gyula találó kifejezésével élve – a magyar fauvok és neósok jolly joker színe természetidegen, a valóságtól elrugaszkodó hatása miatt kiválóan alkalmasnak bizonyult a látvány elemelésére, arra, hogy a nézőt a kép befogadása során azonnal és elementáris erővel szembesítse a műalkotás absztrakt, autonóm, a látványtól tudatosan elszakadó voltára, önálló képi szabályaira.”
/Tihanyi Lajos (1885 – 1938) Pont St. Michel (Paris), 1908 – Molnos Péter/
Ziffer Sándor A Luxembourg Párisban című festménye tökéletesen visszaadja a tízes évek hangulatát. A kép bal oldalán egy hölgyet látunk fekete kabátban szürke pelerinnel, mályva kalapján sötétkék virág. A teraszon lévő sárgás székek egyikén ülve, kezét a fejéhez emelve élvezi a park nyújtotta természet közelségét, Párizs szívében. Mögötte egy kalapos úr sziluettje rajzolódik ki, pisztácia zöld színű kabátban. Mindketten a tér közepén lévő díszmedence felé néznek. Szinte csak staffázsfigurák, a kép főszereplője maga az impozáns Luxembourg kert.
Ha az évszakot szeretnénk rekonstruálni a kép alapján, a kora ősz vagy a tavasz jöhetne szóba. A piros virágok és az üde zöld gyep a melegebb időszakot sejtetik, egyedül az egyik balkonláda, hagyományos lombkoronájú fáján egy barna ecsetvonás jelzi az ősz lehetséges érkezését. A barack színű köves területen, feltűnik az alacsony díszkerítés, mellyel Ziffer korhűen ábrázolja a kert építészeti elemeit.
- Csoportos Kiállítás, Művészház, Budapest, 1912. február 2‒18., Ziffer Sándor A Luxembourg Párisban, katalógus szám 80.
„1909 decemberében alakult meg Budapesten a Művészház egyesület, amelynek művészeti igazgatója Rózsa Miklós, az egyesület létrehozója volt. A vezetőségben számos művész helyet kapott (pl. Iványi Grünwald Béla alelnök), de a festőkön és szobrászokon kívül találunk írót (Bródy Sándor), műgyűjtőt (Ernst Lajos) és műkereskedőt (Mihályi Deák Jenő) is, az elnök gróf Teleki Géza országgyűlési képviselő lett. A tiszteletbeli tagok sorába beválasztották a MIÉNK vezető művészeit (Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Kernstok Károly). Megalakulásától fogva önálló kiállítóhelyiséggel rendelkezett. …1910 őszén az egyesület szakított a finanszírozásban közreműködő és a kiállítóhelyet biztosító Magyar Művészeti Részvénytársasággal, és a Váci utcából a Kristóf térre költözött. …Az évek folyamán gyűjteményes kiállításokat rendeztek többek között Tornyai Jánosnak, Kernstok Károlynak (mindkettő: 1911), Vaszary Jánosnak (1912). … A Művészház jelentős nemzetközi kiállításokat is szervezett. 1910 tavaszán a Nemzetközi impresszionista kiállításon együtt mutatták be a hazai és a külföldi művészeket. Monet, Cézanne és Van Gogh mellett többek között Matisse és Picasso műveit lehetett látni, az összes kiállított művet magyar gyűjtők kölcsönözték. 1912 januárjában a bécsi Neukunstgruppe kiállításának keretében mások mellett Egon Schiele és Oskar Kokoschka művei jártak Budapesten. 1913 januárjában a Művészház reprezentatív kiállítással nyitotta meg Szegfű utcai „Palotáját”, amelyen együtt szerepeltek a különböző csoportosulásokhoz tartozó művészek, mint pl. a nagybányai és a kecskeméti neósok vagy a Nyolcak tagjai. Ebben az évben rendezték meg a Bund Österreichischer Künstler és Gustav Klimt kiállítását, valamint a Nemzetközi posztimpresszionista kiállítást, az utóbbin a magyar művészek többek között Matisse, Picasso, Robert Delaunay vagy Goncsarova társaságában állítottak ki.”
/Zwickl András Művészház Artportál/
„Az egyesület egyik legfontosabb célkitűzése volt, hogy a művésztagoknak a kiállítási lehetőségekben külön előnyöket biztosítson. Az alapító művésztagok a párizsi Salon des lndépendentes mintájára évenként rendezendő zsűrimentes kiállításokon valamennyien bemutathatták egy-egy alkotásukat.”
/Millisits Máté – 100 éves a terézvárosi Művészház/
A Művészház VI. Csoportos kiállításának megnyitóján megjelent a kultuszminiszter képviseletében dr. Majovszky Pál miniszteri tanácsos. A tárlat 1912. február 2 – 18. között volt látogatható. A nyolc kiállító művész között volt Egry József 39 -, Körmendi-Frimm Ervin 35 -, Pechán József 18 darab festménnyel. Ziffer Sándor Párizsból hazatérve, összesen 17 alkotással szerepelt a tárlaton, melyeket a III. teremben installáltak. A kiállított képek közül öt biztosan Párizsban készült, a címek alapján.
- Ziffer Sándor: A Luxembourg Párisban
- Ziffer Sándor: Szajnarészlet Párisban
- Ziffer Sándor: A Luxembourg délután
- Ziffer Sándor: A Pont Neuf Párisban
- Ziffer Sándor: A Luxembourg Párisban
A párizsi képek mellett Nagybányán készült vásznakat is bemutatott. Nem ritka az életműben, hogy ugyanazt a témát többször megfestette, például ezen a kiállításon két műalkotás is szerepel A kereszthegy Nagybányán címen. Ez cseppet sem zavarta a művészt, hiszen ő adta a címeket műveinek. A Luxembourg Párisban címen is két képet szerepeltet. Egyik 72. számú, 250 korona, a másik a 80. számú, 400 korona jelöléssel. A névadást nem bonyolította túl Ziffer, hiszen nem a címek és a témák érdekelték a legjobban, hanem azok feldolgozásai színekkel.
„Ziffer nem volt válogatós. Részére minden dolog témává alakult, mert szenvedélyesen szerette a színeket. A modell nála csak szín-probléma volt. Festészeti értelme a szín: violák, kékek, sárgák – intenzív egyéni megfogalmazásban.
/Mohy Sándor festőművész visszaemlékezése Zifferre/
Ziffer Sándor A Luxembourg Párisban című festményét hazahozta a francia fővárosból és kiállította a Művészház VI. Csoportos kiállításán, katalógus száma 80. volt. A tárlaton szerepelt 75. számmal A Luxembourg délután című képe.
Ezen adatok alapján megállapítható, hogy mivel a vizsgált festmény hátoldalán kétszer is szerepel a 80-as szám, (vakrámán felirat: 80, illetve a vakrámán négyzet alakú raglapon 80-as szám), a kép címe kizárásos alapon Ziffer Sándor A Luxembourg Párisban.
A kiállított képek árai talán tükrözik a korabeli műtárgypiaci helyzetet. Egry József kisebb képei 250 koronás áron voltak eladóak. Az 1911-es párizsi Salon des lndépendants-on is kiállított Ziffer Sándor-festményt, Pont Neuf Párizsban szintén 250 koronáért, A Luxembourg Párisban című képét 400 koronáért, illetve a nagyobb méretű Szajnarészlet Párizsban című alkotást 500 koronáért kínálták.
Nagybánya 1912 Jubileumi kiállítás
A Jubileumi Kiállítás fontos volt Ziffernek, hiszen már Párizsból 1910 karácsonyán, a Rue de Vaugirard 30-ból, Boromisza barátjának írt levelében is érdeklődik a szervezés alakulásáról, a másfél év múlva esedékes tárlatról.
„Mi történt Bányán ezekben az időkben? Dolgozol-e sokat? Kik vannak ott, hogyan telnek a napok? Mennyire vagytok a retrospektiv kiállitás előkészületeivel? Lesz belőle valami? Én már tettem említést egy csomó itt élő ismerősömnek róla, s az ötlet mindenkinek tetszik, s eddig mind megígérte, hogy résztvesz. Prottmann, Lanow, Galimberti, Stickyold stb. Ha van róla valami közölni valód (a kiállításról), ugy kérlek ird meg, esetleg adj utasítást a továbbiakra nézve is.”
/Borghida István Két levél Boromisza Tibor hagyatékából/
Ziffer a nagybányai művésztelep Jubileumi Kiállításán 16 festménnyel szerepelt: Nagybányai részlet (1912), Tájkép (1911), Csendélet (1912), Ut az alkonyatban (1911), Cinterem Nagybányán (1912), Nagybányai malom (1911), Luxembourg Párisban (1910), Kettős arckép (1912), Szajna-partján (1910), Nagybányai rét vízzel (1912), Nagybányai tájkép (1911 ), A Virághegy tavasszal (1912), Kora tavasza nagybányai parkban (1912), Virágcsendélet (1912), B. B. úr arcképe (1910), Régi nagybányai hid (1908).
A katalógus adatai szerint nem minden Ziffer kép volt eladó. Néhány képet gyűjtők adtak kölcsön a kiállításra, például egy 1911-es Tájképet Phrihradny Kálmán, illetve a Régi nagybányai híd, 1908 című alkotást, Platthy Géza.
A féltve őrzött Jubileumi kiállítás katalógusának kifotózott oldalait, Várvédő Zsolt küldte el nekünk Nagybányáról, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni.
Az infrafényes röntgen vizsgálaton a szakemberek inkább az 1911 mellett tették le a voksukat, azonban az évszám nem tömött fekete vonal, hanem van benne világos szín a fekete mellett, ezért felmerült az 1910 is. Ezek a számok nem mindig látszanak jól, sokszor rücskös festékdombokra suhintják oda a piktorok záróakkordként. Az utolsó szálkásan odahúzott fekete vonal, mint látjuk egy gyorsan, ecsettel írt szám. A művészettörténetben számtalan ilyen esetet ismerünk, ahol a pontos dátum kiolvasása némi fejtörést és nyomozási lehetőséget ad a szakmának. Ha 1910 van odaírva, akkor nagy valószínűséggel Nagybányán is kiállította Ziffer A Luxembourg Párisban című képét a Jubileumi Kiállításon. Ha lenne a kiállításról enteriőr fotó, akkor biztosan lehetne tudni, hogy ott volt-e a kép 1912-ben.
Ziffer Sándor (1880 – 1962) A Luxembourg Párisban című remekműve második párizsi útja (1910-1911) során készült és a Ziffer oeuvre egy eddig nem ismert kiemelkedő gyöngyszeme.
Utószó
A rejtély egy másik szála, a nemrégen előkerült Perlrott Csaba Vilmos (1880 – 1955) Parkban, 1907 című festménye, mely szintén egy korabeli remekmű és ugyanúgy, mint Ziffer Sándor (1880 – 1962) A Luxembourg Párisban című képén, egy később rákerült Rónai szignó éktelenkedett, s fedte el évtizedekig valós szerzőjének kimagasló teljesítményét. Mindkét képről eltávolították a szakemberek az utólagos, oda nem illő feliratot.
F.Tóth Zoltán
Forrás, irodalom:
Les Fauves Hongrois 1904–1914 – artportal.hu
Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1) – Könyvtár – Hungaricana
Hungarian Fauves from Paris to Nagybánya 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1) – Könyvtár – Hungaricana
Borghida István: Czóbel és Ziffer c. összeállításából – Ars Hungarica, 1977/2
Le Jardin du Luxembourg: Nézze meg a legjobb párizsi kerteket (2023) (wavesandcobblestones.com)
Green spaces in Paris, 2012 – Párizs parkjainak és kertjeinek listája – Wikipédia (wikipedia.org)
A Jardin du Luxembourg kecskéi – Jogi karaink (eklablog.com)
Perlrott Csaba Vilmos – Parkban, 1907 – 70. aukció aukció/70. tétel (kieselbach.hu)
Új Művészet – 3. sz. (2020. március) (epa.hu)
A bécsi örökös szerint gyűjteménye Magyarországon kaphatja meg a legnagyobb figyelmet – Nagybánya-Párizs 1904-1914 kiállítás nyílik (contextus.hu)
Passuth Krisztina A párizsi szalonok magyar művészei – Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 – A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1
Molnos Péter Ziffer Sándor – Lovaskocsik a Szajna-parton (Port de Montebello háttérben a Notre Dame-mal), 1911 – 55/54 (kieselbach.hu)
Martos Gábor Az erdőkön innen és túl… 2019 Ziffer Sándor székesfehérvári kiállítás
Párizs parkjainak és kertjeinek listája – Wikipédia (wikipedia.org)
Jardin du Luxembourg – Wikipédia (wikipedia.org)
Le Salon d’Automne – Történelem (salon-automne.com)
Orbók Attila Párizs élete, 1927
Bálint Rezső Visszaemlékezései – Perlrott Csaba Vilmos – Parkban, 1907 – 70. aukció aukció/70 tétel (kieselbach.hu)
Borghida István KÉT LEVÉL BOROMISZA TIBOR HAGYATÉKÁBÓL Ars Hungarica, 1975 (3. évfolyam, 2. szám) (niif.hu)
Borgida István Dokumentumok, Czóbel és Ziffer – EPA00458_Korunk_1978_11_957-958.pdf (niif.hu)
Mecseki Eszter Ziffer Sándor Bretagne-i temető, 1907 – KM_C227-20180601111537 (viragjuditgaleria.hu)
Zwickl András Művészház Artportál Művészház – artportal.hu
„A MODERN MŰVÉSZET HÁZA ZWICKL ANDRÁS A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2) – Könyvtár – Hungaricana
A Művészház 1909-1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2) – Könyvtár – Hungaricana
Millisits Máté – 100 éves a terézvárosi Művészház – 100 éves a terézvárosi Művészház – Budapesti Városvédő Egyesület (varosvedo.hu)
Fotók:
1.Vadak – Fauves. Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig, 1904-1914.
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006. március 22 – augusztus 20. -Vadak – Fauves. Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig, 1904-1914. – Ernst Galéria (ernstgaleria.hu)
2.Magyar fauvok 1904-1914, Musée d’art moderne de Céret. Céret, Franciaország, 2008. június 21 – október 12., Musée Matisse, Cateau-Cambrésis, Franciaország, 2008. október 25 – 2009. február 22. Magyar fauvok 1904-1914 – Ernst Galéria (ernstgaleria.hu)
3.Magyar fauvok, 1904-1914, Musée des Beaux-Arts de Dijon, Franciaország, 2009. március 13 – június 15. Magyar fauvok, 1904-1914 – Ernst Galéria (ernstgaleria.hu)
4.Fauvok közötti Dialógus, Városháza, Brüsszel, 2010. december 1 – 2011. március 20. Fauvok közötti Dialógus – Ernst Galéria (ernstgaleria.hu)
5.A Nyolcak – Centenáriumi Kiállítás, Jannus Pannonius Múzeum, Pécs, 2009. november 12 – 2010. május 2. A Nyolcak – Centenáriumi Kiállítás – Ernst Galéria (ernstgaleria.hu)
6.Tihanyi Lajos (1885-1938) Pont Saint-Michel, 1908, Pont Saint-Michel, 1908 – Virág Judit Galéria (viragjuditgaleria.hu)
7.Perlrott Csaba Vilmos (1880 – 1955) Parkban, 1907, Perlrott Csaba Vilmos: Parkban, 1907 – 70. képaukció – Kieselbach – 2022. 12. 20. – axioart.com
8.Czóbel Béla (1883-1976) Fauve csendélet, 1907, Czóbel Béla (1883-1976) Fauve csendélet, 1907, hátoldalon: Kabaré színpad Párizsban – (34) Tavaszi aukció – Virág Judit | 2010. 05. 17. -axioart.com
9.Galimberti Sándor (1883 – 1915) Enteriőr Thonet-székkel és Gauguin-metszettel – forrás Kieselbach Galéria – Rekorder Rippl-Rónai és Galimberti Sándor a Kieselbach Galéria téli árverésén (papageno.hu)
10.Hollósy Simon, Hollósy Simon, a festőkapitány – Festők a szabadban (festokaszabadban.hu)
11.Ziffer Sándor Önarckép Ziffer Sándor (1880 – 1962), Önarckép – 4. Festményárverés – Abigail – 2002. 09. 19. – axioart.com
12.Czóbel Béla (1883 – 1976) Önarckép, 1903, MNG – Czóbel Béla Czóbel Béla (1883 – 1976) – híres magyar festő, grafikus (kieselbach.hu) Önarckép – Magyar Nemzeti Galéria (mng.hu)
13.Czóbel Béla (1883 – 1976) Önarckép, 1905 vagy 1906, részlet, Czóbel Béla lappangó művei (Fotó: Czóbel Múzeum) – Czóbel Béla: Önarckép, 1905 vagy 1906, részlet, Galéria: Czóbel Béla lappangó művei (Fotó: Czóbel Múzeum) Index – Kultúr – A képvadász kiadta a parancsot: Czóbel WANTED
14.Hollósy iskolája a szabadban, Nagybányai séták (banyavidek.ro)
15.Festőnövendékek Nagybányán, 1903, Nagybányai séták (banyavidek.ro)
16.Nagybánya, 1900 körül, korabeli képeslap – Nagybánya (Baja-Mare) – Látkép – Vatera.hu
17.Ziffer Sándor (1880-1962) Népviseletbe öltözött asszonyok, 1906 – Virág Judit Galéria (viragjuditgaleria.hu)
18.A párizsi Eiffel-torony, 1900-as évek eleje, korabeli képeslap – PARIS – LA TOUR EIFFEL – eBay
19.Párizs, Eiffel-torony, 1900-as évek eleje,-lélegzetelállító kilátás- korabeli képeslap – Paris tour eiffel galerie extérieur deuxieme étage 1020 RARE – eBay
20.A párizsi Opera, 1906, korabeli képeslap, PARIS PLACE de l’ OPERA KÉPESLAP 1906 PARIS PLACE de l' OPERA Postcard 29 OLD CARS ACTIVE STREET SCENE A4 – eBay
21.A Boulevards Sebastopol, Saint-Martin, Saint Denis kereszteződés, képeslap, 1906 -Carrefour des Boulevards Sebastopol, Saint-Martin, Saint Denis, Vintage postcard Paris – Carrefour des Boulevards France. pmk Paris 1906 to UK – eBay
22.A párizsi Moulin Rouge, 1906, archív fotó
23.A Dôme kávéház 1906-ban, Café du Dôme – Párizs – Mondrian útvonal (mondrianroute.com)
24.A La Rotonde kávéház zsúfolt terasza Párizsban, képeslap – La Rotonde (larotonde-montparnasse.fr)
25.Café de la Paix, Paris Paix Kávéház · A híres párizsi kávézó-étterem (cafedelapaix.fr)
26.A Szajna part az Eiffel-toronnyal, a századforduló után, Tour Eiffel 3b40739.jpg – Wikimédia Commons (wikimedia.org)
27.Délutáni séta, háttérben a Grand Palais Párizs /archív fotók/ – (blogrepublik.eu)
28.Párizs, Montparnasse 1910 körül – Párizs, Montparnasse 1910 körül, 794-paris-place-rennes-extremite-rue-rennes-gare-montparnasse.jpg (1087×700) (cartorum.fr)
29.Párizsi Théátre Montparnasse, 1910 körül, korabeli képeslap, Lenin Párizsban: Amikor a város az orosz művészek és másként gondolkodók menedéke volt – Irodalmi központ (lithub.com)
30.Ziffer Sándor (1880-1962) Önarckép, 1906 – Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1) – Könyvtár – Hungaricana
31.Czóbel Béla magyar képzőművész portréfényképe, 1908-09 körül – Béla Czóbel, c. 1908-09 – Czóbel Béla – Wikipédia (wikipedia.org) – Névtelen fényképész – Illusztrálva: Gelett Burgess, The Wild Men of Paris, The Architectural Record, Document 3, May 1910, New York
32.Gertrude Stein és Alice B. Toklas Párizs, Gertrude Stein és Alice B. Toklas írásai – Beinecke Ritka Könyv és Kézirattár (yale.edu)
33.Boulevard Pasteur a 20. század elején – PÁRIZS KÉPEKBEN (wordpress.com)
34.Napjainkban a Boulevard Pasteur 4. számú ház, 4 Bd Pasteur – Google Térkép
35.Vincent Van Gogh (1853 – 1890) A hálószoba, 1888, Fájl:Bedroom of Van Gogh in Arles.jpg – Wikipédia (wikipedia.org)
36.Paul Cézanne (1839 -1906) Madame Cézanne piros karosszékben, 1877, Paul Cézanne – Madame Cézanne egy piros karosszékben – Google Art Project.jpg – Wikipédia (wikipedia.org)
37.Paul Gauguin (1848 – 1903) Tájkép pávákkal, 1892- Landscape with Peacocks (Death) – Wikipedia
38.Függetlenek Szalonja, 1907 Société des artistes indépendants,1907, borítója – Société des artistes indépendants : catalogue de la 23me exposition, 1907 – Rare Books in The Metropolitan Museum of Art Libraries – Digital Collections from The Metropolitan Museum of Art Libraries (oclc.org)
39.Függetlenek Szalonja, 1907, 23. kiállítás, Serres du Cours la Reine -Société des artistes indépendants : catalogue de la 23me exposition, 1907 – Rare Books in The Metropolitan Museum of Art Libraries – Digital Collections from The Metropolitan Museum of Art Libraries (oclc.org)
40.Függetlenek Szalonja, 1907, 326.oldalán Ziffer kiállított képeinek listája – Société des artistes indépendants : catalogue de la 23me exposition, 1907 – Rare Books in The Metropolitan Museum of Art Libraries – Digital Collections from The Metropolitan Museum of Art Libraries (oclc.org)
41.Henri Matisse, 1913-ban – Henri Matisse – Wikipédia (wikipedia.org)
42.Serres du Cours la Reine korabeli képeslapon – Párizs szerk. B.F. Serres du Cours la reine (cartorum.fr)
43.Ziffer Sándor (1880-1962) Zöld szoba, 1907-1908 – Virág Judit Galéria (viragjuditgaleria.hu)
44.Ziffer Sándor (1880-1962) A nagybányai Zazar part a régi híddal, 1908 – Régi nagybányai híd, 1908 – Virág Judit Galéria (viragjuditgaleria.hu)
45.Ziffer Sándor (1880-1962) Nagybányai főtér, 1908 – Hátoldalon: Szobám Nagybányán, 1907 – Virág Judit Galéria (viragjuditgaleria.hu)
46.Ziffer Sándor (1880 – 1962) Önarckép zöld falú nagybányai műteremben festőállvánnyal, 1907 körül – 57. téli aukció – Kieselbach – 2017. 12. 18., axioart.com
47.A Luxembourg kert, Északon a Rue de Vaugirard 30., Ziffer műteremlakása, piros négyzettel jelölve, Jardin du Luxembourg – Wikipédia (wikipedia.org) – Jardin du Luxembourg – OpenStreetMap 2020 – Jardin du Luxembourg – Wikipédia (wikipedia.org)
48.Ziffer Sándor (1880 – 1962) Kilátás az udvarra, (Rue Vaugirard), 1910, részlet
49.Rue De Vaugirard, Paris XVe Rue de Vaugirard à Paris 15e (cartorum.fr),
50.Rue de Vaugirard, Luxembourg palota, Párizs Városháza, 670-paris-paris-mairie-arr-vaugirard-rue-peclet.jpg (cartorum.fr)
51.Párizs parkjai és kertjei – Green spaces in Paris, 2012 – Párizs parkjainak és kertjeinek listája – Wikipédia (wikipedia.org)
52.Charles Martin: Marie de Medici és XIII. Louis (1603), Musée des Beaux-Arts de Blois – Maria de’ Medici és fia, XIII. Lajos by Charles Martin.jpg – Wikipédia (wikipedia.org)
53.Gabriel Perelle rézkarca a teraszos Luxembourg kertről, XVII. század – Le Jardin du Luxembourg : du jardin des Chartreux au jardin du Sénat — Google Arts & Culture
54.A Luxembourg kert terve a Hausmann által meghatározott új lehatárolásról, 1865 – French Senate gyűjteményéből Le Jardin du Luxembourg : du jardin des Chartreux au jardin du Sénat – Google Arts & Culture
55.A Luxembourg kert a keleti teraszának végéből, szemben a palota, 1900-as évek, korabeli képeslap – Vintage Postcard Le Jardin Du Luxembourg Paris France – eBay
56.A Jardin du Luxembourg kis kecske fogata a gyerekeknek, 1900 körül – A Jardin du Luxembourg kecskéi – Jogi karaink (eklablog.com)
57.Salavador Dalí és az egyik utolsó kecskefogat a Jardin du Luxembourgban 1954-ben – A Jardin du Luxembourg kecskéi – Jogi karaink (eklablog.com)
58.A kert a Montparnasse-torony tetejéről nézve, balra látható a Luxemburg-palota, ahol a szenátus ülésezik – Luxembourg Montparnasse – Luxembourg Gardens – Wikipédia (wikipedia.org)
59.Luxembourg kert napjainkban – Útmutató a párizsi Luxemburg-kertekhez – Párizs Katmandu (pariskathmandu.com)
60.A festmény első vizsgálata és egyben beazonosítása. Ziffer Sándor (1880 – 1962) A Luxembourg Párisban. Közel 60 év után lekerült az üveg és a keret a képről. Baloldalon a megfordított keret és üveg részlete. – Freylerart Galéria fotója
61.Az eredeti Ziffer Sándor aláírás és a több év múlva rábiggyesztett Rónai felirat – Freylerart Galéria fotója
62.A Grand Palais a századfordulón, korabeli képeslap – Chronology – IVAN ABRAMOVITCH MOROZOV (morozovcollection.com)
63.Ziffer Sándor (1880 – 1962) Hajók a Szajnán, 1911 – Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1) – Könyvtár – Hungaricana
64.A kép hátoldala, a művész festményeinek elhelyezési vázlatával – Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1) – Könyvtár – Hungaricana
65.Ziffer Sándor (1880 – 1962) Kilátás az udvarra, (Rue Vaugirard), 1910 – Virág Judit Galéria (viragjuditgaleria.hu)
66.A IX. Salon d’Automne, az Őszi Szalon 1911. október 1. – november 8. közötti kiállításának plakátja – Őszi szalon. , Festmények, szobrok, rajzok stb. katalógusa. kiállítva a Grand Palais des Champs-Elysées-ben 1. október 8. és november 1911. között / Société du Salon d’Automne | Gallica (bnf.fr)
67.Az 1911-es Őszi Szalon kiállításának katalógus borítója – Őszi szalon. , Festmények, szobrok, rajzok stb. katalógusa. Kiállítva a Grand Palais des Champs-Elysées-ben 1. október 8. és november 1911. között / Société du Salon d’Automne – Gallica (bnf.fr)
68.Az 1911-es Őszi Szalon kiállításának műtárgyjegyzéke, Ziffer Sándor négy festményével – Őszi szalon. , Festmények, szobrok, rajzok stb. katalógusa. kiállítva a Grand Palais des Champs-Elysées-ben 1. október 8. és november 1911. között / Société du Salon d’Automne – Gallica (bnf.fr)
69.1911-es Őszi Szalon katalógusának rövidítés jegyzéke – Őszi szalon. , Festmények, szobrok, rajzok stb. katalógusa. kiállítva a Grand Palais des Champs-Elysées-ben 1. október 8. és november 1911. között / Société du Salon d’Automne – Gallica (bnf.fr)
70.Paris, Jardin du Luxembourg – 1907-1915, korabeli képeslap – Párizs Franciaország képeslap 1907-1915 Jardin du Luxembourg Le Senat – eBay
71.A párizsi Luxembourg kert, korabeli képeslap – Párizs Franciaország Jardin du Luxembourg Gyönyörű dolgok Franciaország képeslap – eBay
72.Ziffer Sándor (1880 – 1962) A Luxembourg Párisban – Freylerart Galéria fotója
73.Ziffer Sándor (1880 – 1962) A Luxembourg Párisban, részlet – Freylerart Galéria fotója
74.Ziffer Sándor (1880 – 1962) A Luxembourg Párisban, részlet – Freylerart Galéria fotója
75.Jardin du Luxembourg terasza (c.1905) 665. Paris. – Jardin du Luxembourg (c.1905) – Postcard. Post… – Flickr
76.Jardin du Luxembourg – Le coin des Nounous, A francia szenátus gyűjteményéből – Le Jardin du Luxembourg : du jardin des Chartreux au jardin du Sénat – Google Arts & Culture
77.A Luxembourg kert térképe, 1900-as évek – Párizs Invalidusok és Luxemburg kerttérképe – PICRYL – Public Domain Media Search Engine Public Domain Search
78.Párizs, a Luxembourg kert, 1910 – korabeli képeslap – Párizs Franciaország, Palais du Luxembourg kastély szenátus régi, retró képeslap c1910 – eBay
79.Az első csoportos Kiállítás a Művészház Váci utca 9. szám alatti helyiségeiben, 1909 – Gömöry Judit – Veszprémi Nóra – Szücs György szerk.: A Művészház 1909-1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2) TANULMÁNYOK Zwickl András: „A modern művészet háza”
80.Kristóf tér – Váci utca sarok, 1900 – Fortepan, Képszám 27634, fotó adományozó Schoch Frigyes
81.VI. Csoportos Kiállítás katalógusának borítója, Művészház, Budapest, 1912. február 2-18. – Rózsa Miklós: VI. csoportos kiállitás a Művészházban IV. Kristóf-tér 2 1912 február havában, (a kiállitás szervezési munkálatait Rózsa Miklós intézte) ; (a rendezési munkálatokat Rózsa Miklós, Borszéky Frigyes és a csoport művésztagjai végezték) – Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria könyvtára (szepmuveszeti.hu)
82.VI. Csoportos Kiállítás katalógusának első lapja – – Rózsa Miklós: VI. csoportos kiállitás a Művészházban IV. Kristóf-tér 2 1912 február havában, (a kiállitás szervezési munkálatait Rózsa Miklós intézte) ; (a rendezési munkálatokat Rózsa Miklós, Borszéky Frigyes és a csoport művésztagjai végezték) – Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria könyvtára (szepmuveszeti.hu)
83.VI. Csoportos Kiállítás katalógusa Ziffer Sándor A Luxembourg Párisban, katalógus szám 80. – Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria könyvtára – Rózsa Miklós: VI. csoportos kiállitás a Művészházban IV. Kristóf-tér 2 1912 február havában, (a kiállitás szervezési munkálatait Rózsa Miklós intézte) ; (a rendezési munkálatokat Rózsa Miklós, Borszéky Frigyes és a csoport művésztagjai végezték) – Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria könyvtára (szepmuveszeti.hu)
84.Ziffer Sándor (1880 – 1962) A Luxembourg Párisban – Freylerart Galéria fotója
85.Ziffer Sándor (1880 – 1962) A Luxembourg Párisban, a kép hátoldala – Freylerart Galéria fotója
86.Vakrámán felirat: 80, illetve a vakrámán négyzet alakú raglapon 80-as szám – Freylerart Galéria fotója
87.Nagybányai Jubileumi kiállítás katalógusának címlapja, 1912. augusztus 1-31. (fotó Várvédő Zsolt, Várvédő galéria, Nagybánya)
88.Nagybányai Jubileumi kiállítás katalógusa Ziffer Sándor képeinek listájával (fotó Várvédő Zsolt, Várvédő galéria, Nagybánya)
89.A kép szignója évszámmal – Freylerart Galéria fotója
90.Az évszám kinagyítva a festményen – Freylerart Galéria fotója
91.Perlrott Csaba Vilmos (1880 – 1955) Parkban, 1907, Perlrott Csaba Vilmos: Parkban, 1907 – 70. képaukció – Kieselbach – 2022. 12. 20. – axioart.com
92.A Luxembourg kert napjainkban LUXEMBOURG GARDENS (Jardin du Luxembourg) – Paris, France 4K – YouTube
93.A Luxembourg kert napjainkban Le Jardin du Luxembourg (2023) (wavesandcobblestones.com)
94.A Luxembourg kert terasza napjainkban Jardin du Luxembourg, Párizs: történelem és látogatói információk (francethisway.com)
Leave A Comment