(1880-1955)
Nagybányai modellek (Alakok kályhánál), 1904-1905 között
Olaj, vászon
95 x 109,5 cm
J.b.f.: Perlrott V.
Proveniencia: Dr. Czigler István gyűjteményéből
Kiállítva: Perlrott-Csaba Vilmos emlékkiállítása, Szekszárd, Művészetek Háza, 1989. június 29. –szeptember 25. (kat. sz.n. Alakok kályhánál)
„A nyugtalan művészet kifürkészhetetlen titkait és végtelen szabadságát szerettem.”
Perlrott-Csaba Vilmos a 20. századi magyar festészet megreformálóinak egyike, neve a századfordulótól kezdve minden meghatározó, modern hazai kezdeményezés mellett megjelenik.
1880-ban született Békéscsabán. „Magamról” című önéletrajzában gyermekkoráról így ír a művész:
„1880-ban Békéscsabán, egy fehérre meszelt házikóban születtem. Édesanyám sokszor emlegette születésem némely körülményeit, de én alig figyeltem rá ilyenkor s ma is csak nagy vonásaiban emlékszem vissza elbeszéléseire. Én sohasem vártam meg, míg a mondanivalóinak végére ér, rosszul takargatott unalommal játszani hívtam. Ez a viselkedésem ma teljesen érthető előttem, tele voltam életkedvvel és ő volt az egyetlen játszótársam. … Atyám, az egyszerű órásiparos egészen más jellemű volt, mint édesanyám; ő kivette részét korának minden optimizmusából, nem voltak benne kétségek és rettegések. … Nyugodtan állt a mindennapok sodrában, én pedig a nyugtalan művészet kifürkészhetetlen titkait és végtelen szabadságát szerettem. … Később kerülni kezdtem az iskolát, de a négy elemit mégis sikerült elvégeznem Békéscsabán. 1899-ben Pesten jártam tovább iskolába. Atyám mindenképpen azt akarta, hogy családi tradíciók szerint válasszam meg foglalkozásomat. (Mindenképpen zenészt vagy órást akart belőlem nevelni.)”
Perlrott semmiképpen sem szerette volna ezt, ezért kikönyörögte, hogy engedjék meg neki, hogy színész lehessen, de a kis szerepek helyett, inkább a Fővárosi Iparrajziskolába járt.
„Mindenáron vissza akart kényszeríteni az órásmesterséghez. Ellenkeztem vele s kijelentettem, hogy tovább fogok tanulni. Így indultam el festői pályám első stációja felé.”
A budapesti Fővárosi Iparrajziskola után, a koloritot kedvelő Koszta Józsefhez került, Abonyba, ő volt az első magántanára.
„Ma is azt a színskálát érzem a festészet anyanyelvének, amit Koszta és Nagybánya adott. Annyira ez a színskála él bennem, hogy sokszor röghöz kötöttségnek is érzem elevenségét. Igyekszem a mai napig is menekülni tőle, mégis hozzám tartozik, ahogy magam tartozom önmagamhoz.”
Magyar Barbizon – Münchenből a szabadba
1896 májusában Nagybányára érkeztek Hollósy vezetésével a müncheni szabadiskolában tanuló és a mester baráti köréhez tartozó művészek. Ezen a nyáron a város által biztosított bányászházakban laktak, a szabad ég alatt dolgoztak, s csak rossz időben húzódtak be a Jókai dombon rendelkezésükre bocsátott szénaszárítóba. A látványt, a természetet, szubjektív élmények alapján élték meg és ez nagy előrelépés volt München után. Hollósy, Ferenczy, Iványi-Grünwald, Réti és Thorma a naturalizmust hozták létre Nagybányán.
A férfiakon lévő szalmakalap is jelzi, hogy már nem csak a műteremben alkotnak, hanem a szikrázó napsütésben is. Nem véletlenül hívták a századelőn „magyar Barbizonnak” Nagybányát, hiszen a természetelvű festészet szellemében fedezték fel és tanították az új piktúrát.
Koszta tanácsára 1903-tól a nyarakat a nagybányai művésztelepen töltötte, a korai magyar modernizmus bölcsőjében, ahol Iványi-Grünwald Béla egyengette útját. Nagy hatást gyakorolt még stílusára, másik tanárának, Ferenczy Károlynak a művészete.
Ferenczy és Iványi is haladóbb szellemű tanár volt, a Nagybányán eltöltött idő az ő életművükön is nyomot hagyott. Ferenczy leíró naturalizmusa megváltozott, igaz a természet maradt a múzsája, de már az egyszerű látványból, olyan, szinte látomásszerű remekműveit festi, mint a Három királyok és a Józsefet eladják testvérei.
Réti István, 1924-ben a Nyugat hasábjain világít rá és teszi rendbe, mint egy osztálynaplót a Nagybányai művészek neveit, nemzedékek szerint.
„Kik voltak a nagybányaiak? Ezt a kérdést illetőleg nagyfokú tájékozatlanságot, sok zavart s pontatlanságot tapasztalhatunk még azoknál is, akik a nagybányai kolónia munkásságát nagyjából ismerik s becsülik. Nem tartom tehát feleslegesnek egyenként felsorolni és röviden ismertetni mindazokat a művészeket, akik Nagybánya művészi kialakításában részt vettek.
Az első csoportkiállítások szereplői jönnek itt tekintetbe legelőször. Ezek között a kolóniának s a „nagybányai” nevezetnek, mint művészeti fogalomnak a megalapítóit kell úgy e néven való szereplésük időtartama, mint jelentékenysége miatt, a névsor élére állítanom. Az első csoportnak a magva öt emberből állt: Hollósy, Ferenczy, Grünwald, Réti és Thorma. Ők indították meg 1896-ban a mozgalmat s ők laktak hosszú évekig, nagyobbrészük évtizedekig, Nagybányán. …Tehát összesen tizenegyen voltak, ez az elő gárda, amely négy kiállításon vagyis öt éven keresztül együtt szerepelt, egy gyűjtőnév alatt. …
Az úgynevezett második nemzedék 1907-ben jelenik meg először a nyilvánosság előtt. Ennek a tagjait is több kategóriába oszthatjuk, aszerint amint több-kevesebb közük van Nagybányához. Leginkább nagybányaiaknak számíthatjuk azokat, akik ott letelepedtek s művészi produkciójuk, fejlődésük Nagybánya hatását, ismertető jegyeit hordja magán. Ezek legnagyobbrészt a később megalakult Nagybányai Festők Társaságának is a tagjai. Hozzájuk kapcsolódik, mert iskola- és kortársként velük együtt indult a nagybányai neomodernek csoportja. A Nagybányai Festők Társaságának, a három alapítón Ferenczyn, Thormán és Rétin kívül törzstagjai voltak: Börtsök Samu, Csáktornyai Zoltán, Ferenczy Valér, Ferenczy Béni, Galimberti Sándor, Jakab Zoltán, Komoróczy Iván, Mikola András, Réthy Károly, Tscharner János és Ziffer Sándor, az ún. rendes tagok közül. …A neomodernek közül Bornemissza Géza, Czóbel Béla és Perlrott Csaba Vilmos tanultak Nagybányán s tartottak fönn a kolóniával huzamosabb ideig összeköttetést.
Megfordultak még ott sokan, némelyek többször s hosszabban, szellemi vendégei és barátai Nagybányának, közülök nem egy későbbi kitűnősége a magyar művészetnek, anélkül, hogy művészi szimpátián kívül szorosabb belső kapocs köztük s a nagybányiak közt kifejlődött volna.”
/Nyugat, 1924. 6. szám, Réti István: Nagybányai művészek/
A Liget felső részén Petőfi idejében egy vendéglő állt, ahonnan felkapaszkodott a nevéről elnevezett dombra barátai kíséretében Jókai Mór. Itt állt az a szénatartó is, amelyet az 1896-ban ideutazó Hollósy és növendékei, majd az utánuk következők is „műteremként” használtak. A növendékek maguk választották meg tanáraikat, tandíjat nem fizettek, csak a havi modellköltséghez járultak hozzá, melyről listát vezettek. A Veresvízi utcában sok festő lakott hosszabb-rövidebb ideig, melyet többen megörökítettek vásznaikon. Az utcák közül több is őrzi neveiket (Festő utca, Hollósy Simon utca, Ferenczy Károly utca, Iványi Grünwald Béla utca)
Ahogy Perlrott önéletrajzában is írta, meghatározó volt számára Koszta és Nagybánya eleven színskálája, amitől nem tudott szabadulni, mert olyan volt neki, mint önnön maga. A Nagybányán átélt formai, technikai és színbeli újítások, élete végéig meghatározóak maradtak.
A festőkolónia névsorában 1903 nyarán jelent meg Perlrott neve. Ő is, mint a legtöbb ott tanító és tanuló festő, modern felfogású, szabadban készített tájképeket és zsánerjeleneteket festett. A környező hegyek a Gutin vonulatai, a Kopaszhegy, az innen szétágazó Morgó, a Kereszthegy, a templomtornyok, a patakok, völgyek, a kis utcák színes házakkal, mind állandó ihletői voltak nem csak Perlrott-nak, hanem mindenki másnak, aki a festőiskolához tartozott.
Perlrott életműve nem bővelkedik 1906 előtt fennmaradt képekben, ezért minden munkája fontos darab, amely tanulságokat tartalmaz alkotói pályafutásáról. A Cigányok a csűrben, 1904 című kép inkább még a tanult müncheni modorban készült, csak a helyszín és a modelljei Nagybányaiak. A Teregetés című képen sokkal oldottabbá válik kifejezésmódja. Nagyvonalúan feltett szélesebb ecsetvonásokat használva játszik a pillanatnyi fény-árnyék viszonyokkal, melyet kiforrott, kiegyensúlyozott, egyedileg használt színvilága is megerősít. Éppen ez az 1905-ös festmény témája mögött Szinyei Merse Pál 1869-es, vagy Iványi Grünwald Béla 1903-as, hasonló témát feldolgozó képe állhatott. Technikailag viszont egyedi jellegeket hordoz.
A művészkolónia ebben az időben csak néhány modellt foglalkoztatott. Perlrott és Ferenczy képein is feltűnnek ugyanazok a szereplők. Ez más, külföldi festőiskoláknál is így működött, csak esetleg mi csodálkozunk rajta 120 év távlatából. Boromisza Tibor hagyatékában volt egy modellpénz befizetéséről szóló kézírásos lista, melyen a művészek aláírásai mellett a befizetett összeg is szerepelt. Bal oldalon, 905 május felirat alatt az első aláírás Perlrotté, mellette az összeg 5 kor (korona). A másik oszlopban június alatt középtájon, kilencedik az aláírása, ami 4 kor (korona) befizetését igazolja.
Melegedők
Perlrott-Csaba Vilmos művészetének origója Nagybánya. Mint egy versenyló, aki beállt a rajthoz, művészet szeretete, elhivatottsága, szabadságvágya teljes birtokában. A képet nézve, bármelyik neves külföldi múzeumban el tudnánk képzelni, ahogy dicsőíti a századforduló új, forradalmasító, merész festészeti tendenciáit. A korai remekmű koloritja, szerkezeti felépítése és témája sem klasszikus. Modern és egyben előremutató a kép vastagabb ecsetkezelése, harsogó színei és szereplői, a pihenőjüket tartó, beszélgető, melegedő, meztelen modell páros hétköznapisága. A képet nagy, 95 x 109,5 cm-es méretben, nem hagyományos, hanem négyzet formátumban festette meg, melyen a színek szinte megelevenednek.
Ferenczy tudta, hogy a fiatal Perlrott Párizsba szeretne menni és mivel értékelte az itt bemutatott korai festményeit, beajánlotta 1906 tavaszán K. Lippich Elek miniszternek:
„Kedves Barátom! Engedd meg kérlek, hogy felhívjam figyelmedet és beajánljam neked Perlrott Vilmost, akit a Nagybányán megfordult fiatalok, festők között talán a legtöbbet ígérő embernek tartok. Nagyon igyekvő, komoly és talentumos, amellett földhözragadt szegény ember, aki portrait festéssel közbe-közbe szerez, hogy tanulhasson. Most valami segélyt vagy stipendiumot akar tőled kérni. Azt hiszem, hogy feltétlenül megérdemli. Remélem tájékoztató ajánlásommal nem vagyok terhedre.”
1906-ban megkapta a párizsi ösztöndíjat, mellyel Perlrott-Csaba Vilmos elindulhatott a francia fővárosba, ahol Ferenczy Károly tanácsára a Julian Akadémiára iratkozott be, Jean Paul Laurens-hez. Két év múlva Henri Matisse tanítványa lesz.
„Matisse volt az, aki döntő hatással lett jövő fejlődésemre. 1906 őszén otthagytam a Julian Akadémiát és hatodmagammal megnyitottuk az első Matisse-iskolát a rue de Sévres-ben, egy volt kolostor földszintjén.”
A párizsi Őszi Szalon 1907-es tárlatán hét képével szerepelt a Fauve-ok termében, innentől kezdve rendszeresen részt vesz kiállításokon.
Nagybányai képeket nézve, a századforduló után egyre jobban erősödött a kolorit, egyre tüzesebbek lettek a színek. A Párizsból visszaérkező festők nem csak a környező tájat, a város nevezetes helyeit, a Kispiacot, a II. Rákóczy teret az ásító református templommal, a Zazar-partját, a Malom-árkot, a Pénzverdét festették le, hanem a meghitt enteriőr belsőket is. A különleges élénk zöld színű fal nemcsak Perlrott Nagybányai modellek című képén dominál, hanem Ziffer és Tihanyi képein is felbukkan.
Az élénkzöld szín, nagy felületeket beborítva, a következő években sem hiányzott a vásznakról, ahogy Iványi és Bornemisza képein is látjuk.
Az utóbbi húsz évben egyre nagyobb figyelmet kapott, a korai magyar modernizmus első éveinek feltárása.
A Magyar Nemzeti Galéria által megrendezett Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig című kiállítása, újból rávilágított Passuth Krisztina által már a nyolcvanas évek elején felvetett gondolatra, hogy a hazai avantgárd kezdete nem a Nyolcak budapesti fellépésétől datálható, hanem azokhoz a fiatal festőkhöz köthető, akik 1900-as évek elején Párizsban, Nagybányán és Nyergesújfalun alkották meg a francia fauve festészet erőteljes hatását mutató, korszakváltást hozó műveiket.
Irodalom:
Perlrott-Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai, Békéscsaba, 2005) (oszk.hu)
(PDF) Perlrott-Csaba Vilmos művei a szentendrei Ferenczy Múzeumban – Basics Beatrix – Academia.edu
Benedek Katalin: Perlrott-Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai-Békéscsaba, 2005)
Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
Nyugat/1924/1924. 6. szám, Réti István: Nagybányai művészek (oszk.hu)
Nagybányai séták (banyavidek.ro)
Fotók:
1.Hollósy iskolája a szabadban, Nagybányai séták (banyavidek.ro)
2.Festőnövendékek Nagybányán, 1903, Nagybányai séták (banyavidek.ro)
3.Ferenczy Károly Önarckép 1903, Ferenczy Károly önarckép 1903.jpg – Wikimedia Commons
4.Ferenczy Károly Október, 1903 Ferenczy, Károly – October – Google Art Project.jpg – Wikimedia Commons
5.Iványi-Grünwald Béla 1906, Ivanyi Grunwald Bela TVL 1906 marc 18 Nr12.jpg – Wikimedia Commons fotó
6.Iványi-Grünwald Béla Szökőkút, 1904, Iványi Fountain 1904.jpg – Wikimedia Commons szökőkút
7.Boromisza Tibor festőtársaival, 1905, Balról jobbra: Réthy Károly, Perlrott-Csaba Vilmos, Jakab Zoltán, Ferkai Jenő, Börtsök Samu, Rátz Péter, Kovács Elek, Boromisza Tibor, Boromisza Tibor, Szentendre, 2012
8.Nagybánya Liget részlet Párizs – Párizs-Nagybánya 1904-1914, Virág Judit Galéria
9. A festőiskola növendékei munka közben, Nagybányai séták (banyavidek.ro)
10. Csoportkép Nagybányán. Balról jobbra Boromisza Tibor, Jakab Zoltán, Perlrott-Csaba Vilmos, Börtsök Samu, Réthy Károly, – Boromisza Tibor, Szentendre, 2012
11.Perlrott-Csaba Vilmos Cigányok a csűrben, 1904, Magántulajdon, Benedek Katalin: Perlrott-Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai, Békéscsaba, 2005)
12.Perlrott-Csaba Vilmos Teregetés, 1905, Bay Miklós gyűjteménye
13.Lista a modellpénzt befizetőkről, 1905, május, június – Boromisza Tibor, Szentendre, 2012
14.Nagybányai modellek (Alakok kályhánál), 1904-1905 között
15.Ziffer Sándor Zöld szoba, Párizs-Nagybánya 1904-1914, Virág Judit Galéria
16.Tihanyi Lajos Intérieur, Zöld szoba Minich Mátyás házában, 1908
17.Ziffer Sándor Zöld szoba, Párizs-Nagybánya 1904-1914, Virág Judit Galéria
18.Ziffer Sándor Zöld szoba, 1907-1908, Párizs-Nagybánya 1904-1914, Virág Judit Galéria
19.Iványi-Grünwald Béla Csendélet orgonával, 1909 körül, Párizs-Nagybánya 1904-1914, Virág Judit Galéria
20.Iványi-Grünwald Béla Nagybányai ősz II. /Lángoló ősz/, 1908-1909 Párizs-Nagybánya 1904-1914, Virág Judit Galéria
21.Bornemisza Géza Fekvő akt, 1913, Párizs-Nagybánya 1904-1914, Virág Judit Galéria